Szigetvári Vár

Szigetvári Vár

A „Zrínyi-hagyaték”

2016. február 09. - Szigetvári Vár

Dr. Falus Orsolya - Király Lajos – Dr. Kobolka István- Sasvári Gábor:

 

 

A „Zrínyi-hagyaték”

 

 

/A TANULMÁNY ANYAGA ELHANGZOTT A TOMORI PÁL FŐISKOLA TUDOMÁNY NAPI  KONFERENCIÁJÁN, BUDAPESTEN 2015. NOVEMBER 24-ÉN

 

A TANULMÁNY A TOMORI PÁL FŐISKOLA KÖVETKEZŐ „TUDOMÁNYOS MOZAIK” CÍMŰ  PERIODIKÁJÁBAN JELENIK MEG 2016-BAN/

 

 

 

Summary

 

Miklós Zrínyi as poet and military commander recounts in his timeless epos the heroic self-sacrifice and patriotism of his great-grandfather Miklós Zrínyi. A military code, however, sheds new light on the work say, based on which it can be considered as rather an information  in a last will and testament bequeathed to the nation. In the place exactly located an coded in the „Siege of Sziget” the authors carried out geophysical surveys. Its results refer to cellars or graves located in a significant depth under the ground level. The authors have already published the preliminary results of their research in Polgári Szemle. In this very paper they interpret other coded informations of the epic work, such as references to the Hungarian Holy Crown.

 

 

 

  1. A Szigeti veszedelem, mint kódolt üzenet

 

A Polgári Szemle legutóbbi számában jelent meg a Zrínyi Kutatócsoport első átfogó tanulmánya[1], amelyben a szigetvári hős dédunokájának, a költő Zrínyi Miklósnak a „Szigeti veszedelem” című eposzában található kódolt információ egy részét elemeztük.

 

A szigetvári hős dédunokája Grazban, Nagyszombatban, Bécsben, és  Itáliában tanult.  Muraköz főkapitányaként, majd 1648-tól haláláig horvát–szlavón bánként kiemelt szerepet töltött többek között a Mura partján 1661-ben emelt Zrínyi-Újvár felépítésével.  1659-től titkos tanácsos, azaz  a monarchia legfőbb tanácsadó testületének tagja volt. Verses eposza, amely Szigetvár 1566. évi elestét idézi fel, először 1651 szeptemberében, Bécsben jelent meg, az „Adriai tengernek Syrenaia” című kötetben, mely Zrínyi lírai verseit is tartalmazta. A barokk eposz felépítése matematikailag is feszes, tervszerű: 15 énekből áll, melyek összesen 1566 négysoros + 2 kurzívan szedett, különleges versszakot tartalmaznak. Zrínyi minden versszakot megszámozott, kivéve a már említett kettőt. A megszámozott versszakok száma a szigetvári ostrom évszámára, 1566-ra utalnak. Ez a tény arra utal, hogy a szerző tehát nem egyszerű poéta, de egyszersmind képzett, logikus elme is, aki nem kizárólag költői, hanem egyéb eszközökkel is üzen az utókor olvasójának.

 

Ennek a ténynek az ismerete mindig is jelen volt a magyar irodalom és irodalomtörténet kimagasló intellektusú alakjainak munkáiban. Klaniczay Tibor több helyen is így vélekedett:

 

Zrínyi Miklós személyében szétbonthatatlanul összeforrt a művész, a politikus és a katona. A „Szigeti veszedelem” nemcsak a költő zseniális alkotása, hanem a politikus és a hadvezér programja is. [2]

 

[…] világosan kijelenti azt is, hogy nemcsak az eposz megírását érezte hivatásának, hogy ez csak a kezdet, utána következnie kell az itt megfogalmazott célkitűzések végrehajtásának[ …]”[3]

 

Nem is juthat a figyelmes olvasó ezzel ellentétes következtetésre, amikor Zrínyi Miklós a „Szigeti veszedelem” szerzője, „Az olvasónak” címezve, műve paratextusában kifejezetten maga hívja fel erre a figyelmet:[4]

 

[… ] az én professiom avagy mesterségem nem az poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára annál [… ]„.[5]

 

Majd a Pars Prima – Első Ének – első és második versszakában:

 

„Én az ki azelőtt ifiui elmével

 Játszottam szerelemnek édes versével,

Küszködtem Viola kegyetlenségével:

Mastan immár Mársnak hangasabb versével”

 

„Fegyvert, s vitézt éneklek […] „

 

Ami az esztéta, literátus számára Vergilius invokációjának felidézése, /”Arma virumque cano”[6]/, azaz: „Fegyvert s vitézt éneklek”, az itt had- és jogtörténeti, biztonsági-védelmi aspektusból más értelmezési tartományt is hordoz. „Mastan immár Mársnak hangasabb versével”, vagyis a „Szigeti veszedelem” jelenthet determinánsan katonai textust, titkosított információt is. Az eposz kódolt szöveg. A monoalfabetikus titkosítási rendszernél, mint amilyen a Caesar titkosítási rendszer is, amely az abc egyszerű elcsúsztatásából áll, egy betű, egy adott másik betűnek feleltethető meg.[7]  

 

 

  1. A Zrínyi család üzenete

 

Szigetvár Városháza dísztermének a falán Kossuth Lajosnak 1870-ben, száműzetésből írt levele található fénymásolatban:

 

„Barvart Antal Úrnak

A Szigetvári Olvasó Egylet Elnökének

Szigetvárott                                                                           Turin, Martius 4-ik napján 1870.

 

Meg is hálálták maradékaiban a határtalan hűséget, mellyel magát Zrínyi feláldozá. Meghálálták az irtózatig. Legközelebbi örökösét egy mérgezett retekkel ölte meg Wallenstein, azon pokoli terv egyik választott végrehajtója, melyet Magyarországnak cseh lábra helyezése iránt Bécsben egy Cabinet tanács megállapított, határozatba foglalt, II. Ferdinánd saját kezűleg aláírt, Hormayr a titkos levéltárban felfedezett, s majd nyilvánosságra hozott.

Egy másik Zrínyit vadászat közben elejtett egy vadkan, mely puska alakjában – mint mondják, mai napig is látható egy bizonyos titkos múzeumban. Egy harmadik Zrínyi a vesztőhelyen vérzett el Bécs-Újhelyen, külföldi bírák által elitélve egy minden isteni és emberi igazságot lábbal tapodó eljárás mellett, melynek ellenébe, midőn az ember természetes jogaira hivatkoznék, azt felelték neki, hogy a természet törvénye nem Magyar Ország törvénye. Kastélyai feldúlattak Horvát Országban, s gazdag ezüst asztali készlete már használatban volt Bécsben az udvari ebédeknél, mielőtt a gunyoros vádkereset ellene csak meg is indíttatnák. – özvegye megtébolyodva börtönben halt meg.

Fiát, Boldizsárt, az utolsó Zrínyit, csupán azért mert nem hitték, hogy megbocsájthassa, amit attyával tettek, föld alá zárták Rottenbergben; ott táplálták egy nyíláson át kenyérrel és vízzel 20 éven át, sötétben egy mécs világa nélkül, egy emberi lény látása, egy emberi hang hallása nélkül, míg megszűnt ember lenni, elfelejtett beszélni, elveszté eszét, el tagjai használatát – s meghalt – így háláltatott meg a Szigetvári Leonidas Önfeláldozása!”[8]

           

A nagynevű főúri család tehát férfi ágon IV. Zrínyi János Antallal, aki Zrínyi Ilona testvére, Zrínyi Péter fia volt, 1703. november 11-én kihalt.

 

A költő Zrínyi Miklósnak sem volt fiú örököse, amint azt 1662. április 6-án, Csáktornyán kelt végrendeletében maga is jelezte:

 

„Úr Isten az ő titkos és kifürkészhetetlen rendeléséből egészen a jelen időkig azt akarta, hogy ne maradjon fiú örökösünk, mégis lehetséges, hogyha isteni hatalmának úgy fog tetszeni, hogy a jövőben fiú örökössel áld meg.”[9]

 

A „Szigeti veszedelem” című eposzt a szerző ezért örökösök híján a magyar nemességnek a Szent Korona tagjainak ajánlja a következőképpen:

 

„DEDICÁLOM EZT A MUNKÁMAT

 

magyar nemességnek,

adja Isten, hogy véremet

utolsó csöppig hasznossan

néki dedicálhassam”[10]

 

A szigeti hős, Zrínyi Miklós mártíromságának megítélése, a „Devictus vincit”, legyőzetve is győztes vértanúság lelki igazságán nyugszik mind a mai napig. Nem vitatva ezen igazság tartamát, mégis új aspektust mutat „A Szigeti veszedelem, mint titkosított szöveg-intermediáció”, avagy a „Zrínyi-kód” című publikáció. Az értekezés nem kevesebbet állít, minthogy a hős Zrínyi katonai, hadi értelemben sem vesztes 1566-ban Szigetvár ostrománál. Különös jelentőséggel bíró, oszmán hadi lobogókat szerez a csatában, melyekről rendelkezik és a családi tudás alapján ezt az információt adja át az utókor, nemzete számára, titkosítva, a Szigeti veszedelemben, a dédunoka, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós.

           

Ugyanezt a gondolatot – azt, hogy Zrínyi katonai értelemben sem vesztes Szigetvár ostrománál – olvashatjuk ki a dédunoka Zrínyi kifejezetten hadtudományi munkájában, a Vitéz hadnagyban, a „Secretum”, vagyis titoktartás című résznél.[11]

 

„Azt mondja a bölcs: omnia tempus habent (mindennek megvan a maga ideje); az időkhöz, az occasiókhoz kell magát alkalmaztatni, és mikor harcolni kell, mikor nincs ideje, elkerüljed.”

 

Majd néhány sorral lejjebb:

 

„Térjünk a mi sententiánkra […] Az ősöm, Szigetben veszett Zrini Miklós, egyszer megcsalaték Ulama basátul ilyen mesterséggel, mert szóval tartá Ulama bég mind addig, mig az maga hada a szorosból kitakarodék, azután osztán véletlenül reá üte, és nagy harc után megveré Zrini Miklóst;  maga alatt a lovat megölék, csak alig jöhete elevenen maga is. Ennél többször soha őtet meg nem verte a török. Továbbá tudni kell ezt a mesterséget, és nemcsak tudni, hanem cselekedni […]”

 

A szerző Zrínyi Miklós tehát egy kifejezetten hadtudományi műben, a titoktartást, a titkos információk megőrzését, átadását taglaló résznél, a csata időpontja megválasztásának jelentőségénél úgy említi dédapja, a szigeti hős példáját, hogy a hőst egyértelműen és határozottan nem tekinti vesztesnek katonai értelemben sem Szigetvárnál.

 

Ráirányulhat figyelmünk és okkal, a szigeti hős Zrínyi kirohanásának, hősi halálának időpontjára, amely a kor különböző forrásai szerint szeptember 7. vagy 8. mai naptárunk szerint. A szeptember 8-ai időpont pedig egyrészt a Szűz napja, Kisasszonynapja, másrészt pedig Szent Adrián (magyarosan: Adorján) vértanú ünnepnapja. A kirohanás, a belső vár kapujának kinyitása, kijövetel ünnepi öltözetben, több ponton is felidézi Szent Adrián legendáriumát.[12] Minden bizonnyal erre utal a költő és hadvezér Zrínyi, az „Adriai tengernek Syrenaia” című kötet címválasztásánál és nem az adriai Zrínyi birtokokra, amely birtokok léte segíti elrejteni a valódi, titkosított információt.

 

 

  1. Zrínyi szigetvári győzelme

 

Ebben a momentumban nagyon világosan kell látnunk és át kell gondolnunk annak a súlyát, hogy a két Zrínyi, a hős és a dédunoka által átadott információ nem az, hogy a várkapitány Zrínyi vértanú, mint Adrián, hanem az, hogy előre tudja a halála időpontját. Szent Adrián a legendája szerint ugyanígy tisztában volt a nappal és az órával, vagyis az ostrom utolsó napja olyan időpont, amely egy nemzet, kultúra számára ünnepnap, a „győzelem, vagy halál napja „- és Zrínyi győz.

 

Felmerül a kérdés először is: miért biztos az, hogy Zrínyi győz, méghozzá katonai értelemben?  Mindenekelőtt azért, mert kapitányként nem lenne joga feladni a vár védelmét és kijönni, kirohanni onnan. Tégláról téglára kellene küzdenie az utolsó emberig, az utolsó percig, ez a katonai feladata. Egyetlen kivétel lehetséges: ha már biztosan győzött. Akkor már megválaszthatja halála módját, idejét. Egy katonatisztnek – mint a dédunoka Zrínyinek – ezt meg kellett értenie. A másik kérdés, a kultikus időpont kérdése összetettebb. A mai napig áthatja a kultúrtörténetet a korábbiakban említett, különböző népek, kultúrák fennmaradásáért, szent helyen, szent időpontban vívott élet-halál harcának szakralitása. Ilyen harcot szent helyen vívnak, amelyek általában fejedelmi, királyi sírok, szakrális uralkodók sírhelyei, másrészt szent időpontban, amely egy nemzet, kultúra számára a csillagokban van megírva, vagyis csillagálláshoz kötődik. A szent időpontoknak, ünnepnapoknak, csillagállásokhoz való kötése egyértelműen megjelenik a különböző kultúrák szent irataiban, így az Ószövetségben is:

 

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.”[13]

 

A költő és hadvezér Zrínyi Miklós nem kevesebbet állít, mint egyrészt azt, hogy a dédapja ilyen harcot vívott, másrészt pedig, hogy győzött. Győzelmét, az oszmán-török hadi zászlók megszerzését illetően a korábban már említett publikáció részletesen, konkrét helyre vonatkozó geofizikai mérések szintjén foglalkozik.[14]

 

Az időpont és hely vonatkozásában sajátos bizonyítékot szolgáltat a költő Zrínyi. A Szigeti veszedelemben már a az enumeráció, az eposzi seregek számbavétele résznél:

 

„  Pars prima

   (Első ének)

 

 

  1. Ki számlálhatná meg az tenger örvényét,

      Vagy Herciniának számtalan levelét?

      Az megszámlálhatná Szulimánnak népét,

      Az is írhatná meg roppant seregeket.”[15]

 

Első olvasatban az idézett részlet arra utal, hogy Hercinia óriási erdőségének levelei, a megszámlálhatatlanul soknak a jelzője illik Szulejmán seregére. Valójában sokkal fontosabb utalás, hogy ez az egykori ókori germán őserdő volt a helye a Teutoburgi vereségnek, ahol a gót, germán törzsek megsemmisítő vereséget mértek Quintilius Varus seregeire, ami azért érdekes, mert ez a csata kr. u. 9-ben szeptember 7-től 9-ig, a Szűz napjaiban, különös csillagállásban történik, miközben a germánok megszerzik a legyőzött három légió Rómát jelképező hadi jelvényeit.[16]

 

Szigetvár ostromának végnapjaira 1566-ban hasonló kultikus időpontban kerül sor. Az eposzban a várkapitány Zrínyi levelet ír az uralkodónak. A műben használt katonai kód, Caesar-titkosítás alkalmazására utal a vonatkozó résznél a közismert magyar kifejezés helyett használt latin megfelelő, akárcsak az utolsó kurzív versszaknál.

 

 

 

„Pars quinta

 (Ötödik ének)

 

 

  1. Az mint lehetett is, készültem mindennel,

      Vitéz szolgáimmal, mindenmód fegyverrel,

      Szorgos vigyázással és minden jó renddel;

      Vége szerencsének de vagyon Istennél.

 

  1. Irhatom bizonnyal aztot Fölségednek,

      Hogy provideáltam Sziget szükségének.

      Ha kézbül maradást rendelt Isten ennek,

      Ez tartja meg, az mely ir te Felségednek.”[17]

 

A fenti idézet részlet jellegzetességei, mindenekelőtt az említett „provideáltam” kifejezés használata megfelel az eposz titkosított üzenetet hordozó szövegrészeinek azonosítására vonatkozó feltételeknek. Az idézett részlet kódolt szöveg, méghozzá ugyan „Szorgos vigyázással”, de „jó renddel”, vagyis a Caesar-titkosítás, kódolt és dekódolt betűvel együtt tízes ábécé elcsúsztatással értelmezhető, a nagybetűkre vonatkozóan a 72. versszakban, az utolsó, korábban már dekódolt versszak sajátosságainak megfelelően. A két nagy H betű kihagyásával, sajátos félkörívben – amelynek a későbbiekben jelentősége lesz – az Isten nagy I betűjét az ábécé első „A” –ként dekódolva  - amit az ének elején egyébként már jelez – és ezt a kódolt betűt a szó végére téve, amit itt jelez „Vége … vagyon Istennél”, és a betűket anagrammaként, sajátos félkörívben, diadém formában elrendezve az alábbi megfejtést kapjuk:

 

S          C

F          O

I          R

F          O

E         N

I          A

 

 

A költő és hadvezér Zrínyi azt állítja, hogy a hely, Szigetvár térségének szakrális jelentőségét, „kézbül maradást” és az ostrom időpontjához kapcsolható csillagjegyet, maga a Szent Korona rögzíti. A korona kifejezést c-vel használja, ami egyrészt a hivatalos latin elnevezés és írásmód, de egy csillagkép, a „Corona Borealis” elnevezése is, amelyet Északi korona helyett a kereszténység elterjedésével inkább Szűz Mária koronájaként ismernek. Ennek a csillagképnek a felidézésével indítja eposzát:

 

„Pars prima

  (Első ének)

 

 

  1. Musa! te, ki nem rothandó zöld laurusbul

    Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,

    Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,

    Van kötve koronád holdbol és szép napbul;”[18]

 

A magyar Szent Korona elülső homlokzati oldalán lévő színes fél-drágakövek párta-szerű elrendezése, valóban megfelel a csillagképnek. Sok legendánk, jelképszerű hagyományunk van, amely a Szent Koronát, annak felajánlását Szűz Máriához köti, de nem a csillagképhez. Ennek a tudása csak nagyon kevesek sajátja. Jelentősége pedig abban rejlik, hogy világossá teszi, miért az „égből szállt alá” a Szent Korona.

 

Idézzünk egy részletet „A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang” című IV. századi szír irodalmi műből:

 

 

„Nimród az égen megpillantotta egy diadéma képmását. Hívatta Szíszánt, a takácsot, szövetett magának egy ugyanolyat, és a fejére helyezte. Ezért mondják, hogy az égből szállott alá koronája.”[19]

 

 

A magyar Szent Korona tehát megjelenésében a Kárpát-medence kultikus helyeit, szent csillagképét hordozza és az Árpád-házat közvetlenül a hagyomány szerinti Attila, Nimród uralkodóházhoz kapcsolja.

 

Hogy ez a tudás a „Szigeti veszedelem” megértése, Szigetvár ostromának jelentősége ismert volt-e irodalomtörténetünk kimagasló alakjainál? Tudták-e nemzetünk nagyjai, hogy Szigetvárnál, szent sírok helyén, szent időpontban a nemzet élet-halál harcát vívták Zrínyiék? Kölcsey veszi magának a bátorságot, hogy a „Szigeti veszedelem” után, amely a költő Zrínyi „szirén éneke”, 1838-ban megírja „Zrínyi második énekét”. Talán az utolsó verse, hiszen még ebben az évben, augusztus 24-én meghal. Az utolsó versszak:

 

 

 

Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja

   Szülötti bűnein leszáll;

   Szelíd sugárit többé nem nyugtatja

   Az ősz apák sírhalminál.

   És más hon áll a négy folyam partjára,

   Más szózat és más keblű nép;

   S szebb arczot ölt e föld kies határa,

   Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.”[20]

 

 

 

 

 

 

 

 

  1. A Szent Korona

 

Az eposz Ötödik éneke további információt is hordoz a magyar Szent Koronával kapcsolatosan:

„Pars quinta (Ötödik ének)


  1. Irhatom bizonnyal aztot Fölségednek,
    Hogy provideáltam Sziget szükségének.
    Ha kézbül maradást rendelt Isten ennek,
    Ez tartja meg, az mely ir te Felségednek.

  2. De félek, más véget tett Isten ez várnak,
    És az várral eggyütt az te hű szolgádnak,
    Mint fövénynek mondják mert számát pogánnak;
    Azért csak kűvel is itt beburithatnak.

  3. De csak az te fejed legyen egésségben,
    Örömest meghalok én ebben Szigetben.
    Kérem Felségedet, hogy emlekezetben
    Fiaim légyenek nálad, s kegyelemben.”[21]

 

Ahogy a fentiekben bizonyítottuk az Ötödik ének 72. versszaka a Caesar-titkosítás szerint a „CORONA” kifejezést adja, ebben az értelemben – „Ha kézbül maradást rendelt Isten ennek, Ez tartja meg…” – sorok azt állítják, hogy a Szent Korona, mint szakrális teret, megjelöli Szigetvár térségét. A korona köveire vonatkozóan önálló és szószerinti értelmet nyer – „Azért csak kűvel is itt beburithatnak. 74. De csak az te fejed…” – sorok. A „legyen egésségben” azt jelzi, hogy ezt a két sort együtt kell értelmezni, az egészet alkot. Olyan kövekről, kőről van szó, mely csak a Magyar Király fejét borítja. Ugyanakkor a 73-74 versszak sorkezdő nagybetűi az Isten szó ’I’- betűjével a „DIADÉMKŐ” anagrammát adják.

 

A titkosítás szempontjából, ugyanaz a háromszoros igazolás a metódus, mint a Polgári Szemle 11. évf. 4-6 számban megjelent tanulmányban elemzett záró paratextus kódolt információjának titkosításánál. A korona keresztje, köveinek térbeli elrendezése a csillagképi „CORONA”-n túl és amellett valóban hordozzák a mai Magyarország területének szakrális geográfiáját, mely megjelöli Szigetvár térségét, a Mátrát, a Duna-Rába és a Tisza-Maros torkolatát:[22]

 

dunakeresztje.jpg

 

 

 

A Zrínyi Kutatócsoport a Szigeti veszedelem további vizsgálatát és a kimért lelet feltárását tűzte ki további kutatási célul.

 

[1] Falus, Orsolya - Király, Lajos - Kobolka, István- Sasvári Gábor: A „SZIGETI VESZEDELEM”, MINT TITKOSÍTOTT SZÖVEG-INTERMEDIÁCIÓ. A „ZRÍNYI-KÓD”. Polgári Szemle. 11. évf. 4-6. szám, 142-153. o.

[2] Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961, 447. o.

[3] Uo. 489. o.

[4] Szepes Erika: Zrínyi és az eposz. IN: Szepes Erika: A költő is a mítosz, Napkút Kiadó Kft., Budapest, 2006,   206. o.

[5] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[6] Vergilius: Aeneis, I. könyv

[7] Liptai Kálmán: Kriptográfia, Eszterházy Károly Főiskola, Matematikai és Informatikai Intézet, Eger, 2011, 9-12 o.

[8] Kolozsvári Grandpierre Endre: Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása. Titokfejtő Könyvkiadó. Budapest, 1997. 243 - 244. o.

[9] Bene Sándor-Hausner Gábor (Szerk.): Zrínyi Miklós válogatott levelei. Balassi Kiadó, Budapest, 1997., 185. o.

[10] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[11] Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1976. 184. o.

[12] Jacobus de Voragine: Legenda Aurea Sanctorum. Szent Adorján és társai. /http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0081.html – letöltve: 2015. december 20./

[13] Szent Biblia. Mózes 1:14

[14] Falus, Orsolya - Király, Lajos - Kobolka, István- Sasvári Gábor: A „SZIGETI VESZEDELEM”, MINT TITKOSÍTOTT SZÖVEG-INTERMEDIÁCIÓ. A „ZRÍNYI-KÓD”. Polgári Szemle. 11. évf. 4-6. szám, 142-153. o.

[15] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[16] Tarján M Tamás: 9. szeptember 9. | Római vereség a Teutoburgi-erdőben

/http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/9_szeptember_9_romai_vereseg_a_teutoburgi_erdoben/-letöltve: 2016. január 21./

[17] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[18] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[19] (2.)      Ormos István (Ford.): A törzsek származásáról avagy a Kincsesbarlang. Helikon Kiadó. Budapest, 1985. 37. o.

[20] Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke IN: Ferenczi László (Szerk.): MINDEN ÓRÁM. Kölcsey Ferenc válogatott versei. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984. 117-118. o.

[21] Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem,  Zrínyi Kiadó, Budapest,  1997.

[22] a képet szerkesztette: Király Lajos szerző és Lebedy János, szigetvári várkapitány

A bejegyzés trackback címe:

https://szigetvarivar.blog.hu/api/trackback/id/tr398373546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása